2009. szeptember 30., szerda

Mozi

Ma délután, 14.30-kor francia filmet nézünk a Savaria Moziban! A film címe: Isten hozott az Isten háta mögött. Gyertek el és nézzétek meg! :)

2009. szeptember 26., szombat

Változik a világ- ami van, ami volt, és ami lesz



Egy átlagember átlagnapja: szörnyű ébredés a vekkerre, majd fél órás kóma után reggeli, kávé, újságolvasás, majd egypár pirula, hogy megéld az öregkort. Aztán, (már ha van) irány a munkahely. Közlekedési dugók, a késés miatt agymosás a főnöködtől, majd nagylelkesen beleveted majd egy halom papírba, miközben már arra gondolsz, de jó lenne végre otthon lenni. Meló után pihenés helyett találka a mosógéppel és porszívóval, valami esti program, szokásos kérdezz-felelek a gyerek(ek)kel, majd hulla fáradtan beledőlsz az ágyba, és már azon töröd a fejed, mit kell csinálnod holnap.

Gondoljunk csak bele: pár évtizeddel előbb az ember már hajnalban felkelt (a lényeg, hogy a tikok előtt legyen víz!)- a falusi etette az állatokat, a városi iparkodott a munkahelyére, ha csak nem volt „közveszélyes munkakerülő”.
Munka után család: nagy beszélgetések vacsora közben, az élmények megosztása. Ők még ráértek egymást meghallgatni.
Nem volt divat a három műszak, sem a munkanélküliség. - Lehetne róla vitatkozni, szarban van-e az ország.
Szerény véleményem szerint mára már a nyakunkig ér…
Nem volt menő szakma sem a pszichológia, sem az informatika, sem a férfikozmetika.
MSN helyett foci. Internet helyett társasjáték. A 30-as éveiben járó nőnek pedig eszébe sem jutott sem a botox, sem a ráncfeltöltés, és az sem különösebben izgatta, átlépi-e az 50 kilós versenysúlyát.
Kockásfülű Nyúl? ÁÁÁÁ! Cartoon Network!
Megmondom őszintén, számomra legjobban a televízió vesztette el a varázsát.
Talán még a Tévémaci. Na, azt szerettem. A szertartásos vonatozást, fogmosást, gargalizálást és az utánozhatatlan hangot, mikor kiköpi a fogkrémet. Aztán beül a tévé elé és akkor kezdőik. Mézga család, Frakk a macskák réme, Kockásfülű nyúl. Cartoon Network nem. Én még Krisztus előtt születtem.
Ma már Győzike van Tévémaci helyett. Nincs időkorlátozás, korhatár. Sem a régi jó rajzfilmek. Csak nagyon néha, de az már nem ugyanaz.
Sokat változik a világ, vele együtt én is. Magamból kiindulva, az embernek talán a saját életét a legnehezebb elképzelnie a jövőre vetítve. Bizonyára mindenkinek vannak tervei, álmai, céljai, de vajon ezek teljesülnek-e valaha? Nagy családom lesz, vagy egy háztartási robottal fogom tengetni a napjaimat? Vajon sikeres, elismert, az életben minden célját véghezvivő nagyi leszek, akinek a süteményeiért rajong az egész környék? Meg kéne tanulnom a muffinon kívül is sütni valamit. Vagy pár éven belül beköszönt a jégkorszak, és még az első fizetésem sem érem meg?

Ezekre a kérdésekre csak az idő adhat választ.
Javaslom: várjuk ki a végét! :)

2009. szeptember 20., vasárnap

Szeptemberi rejtvény

A klagenfurti StadtLesen-nek ez a mottója: „Lesen bringt nicht nur die Welt in deinen Kopf. Lesen ist eine Welt in deinem Kopf.” Kérnék az alábbi címre, október 10-ig frappáns magyar fordítást. mmeagi@gmail.com
Az ajándék most sem marad el. Annyit elárulok, hogy Klagenfurt város címerében található sárkány lesz rajta……

Karintiában kirándultunk

(Erősen szubjektív úti beszámoló)
Bevezetésképpen annyit, hogy nemcsak Ti, tanulók várjátok nagyon az osztálykirándulásokat. Mi, tanárok is mindig lelkesen készülődünk a tantestületi kirándulásokra, amelyek évek óta pár napos kikapcsolódást, feltöltődést adnak nekünk ilyenkor, az új tanév elején. Mint már korábban, az idén is Horváth Judit tanárnő szervezte az utat, akinek ezúton is köszönetet mondunk a felejthetetlen élményekért.
Szeptember második hétvégéjét Karintiában töltöttük. Első állomásunk Klagenfurt, a tartomány fővárosa volt. Amint kiszálltunk a buszból a Neuer Platzon elénk táruló látványtól könyvtáros szívem hevesebben kezdett dobogni. A téren igen dizájnos fotelekben, kényelmes kanapékon olvasó emberek!!!! Körülöttük könyvespolcok, kis büfé, információs pultok. Röpke tájékozódás után megtudtuk, hogy a „StadtLesen” (magyarul kb. ’a város olvas’) programba csöppentünk. A hétvégén itt reggel 9 órától este 10-ig egyetlen (de számomra igen szimpatikus) program van: az olvasás. „Freier Eintritt, freies Lesen…” Szabadon lehet böngészni, olvasgatni a kiállított könyveket, újságokat, sőt ha nagyon megtetszik, vásárolni is lehet. A StadtLesen augusztus közepén indult és minden hétvégén más-más tartományi fővárost érint. Bécsben ér véget október közepén.



Következő állomásunk Velden volt, a Wörthi-tó partján. Az útikönyv szerint a gazdagok és szépek, a vitorlázók és golfozók kedvenc tartózkodási helye. Lehet. De ezen a délutánon mozdulni sem lehetett a motoroktól ill. a motorosoktól. Harley Davidsonok minden elképzelhető színben, méretben és fazonban. És mindenhol. Magyarázat: a közeli Faaker See mellett volt az European Bike Week éves szeptemberi évadzáró rendezvénye. Ide sok ezer (én 20 ezret hallottam) motorost vártak. A három nap alatt gyakran találkoztunk velük Karintia útjain.



Erős váltás.Karintiában hatalmas úritök-földek láthatók. A tradicionális tökfesztiválokat pedig ilyenkor tartják.(Nálunk is, pl. az Őrségben.)



A szombati napot a hegyekben töltöttük. Délelőtt a Möll völgyében, Kolbnitzban voltunk. Hegyivasúttal mentünk fel tengerszint felett 719 méterről 2245 méterre (20C-ról 6!!! C fokra) a Reisseck-tó fennsíkjára. Leírhatatlanul gyönyörűek és tiszteletet parancsolóak a hegyek.



Délután a kölbreini víztárolóhoz mentünk. Az út áthalad a Vízesések völgyén, minden hajtűkanyar újabb és újabb, kisebb vagy nagyobb vízesést tárt elénk és kínált rálátást a duzzasztó 200 méter magas falára.



Ez Ausztria legnagyobb duzzasztógátja, amely 2000 méteres hegyormok között épült. Néhány adat: a gát fala, mint már említettem, 200 m magas, hossza 626 m, max. szélessége 41 m. A víztároló tava 4.5 km hosszú, 2.55 km2 alapterületű, a víz mennyisége 200 millió m3 és 577 millió kW energiát termel.
Délelőtt a természet alkotásai nyűgöztek le, itt már az emberé.


Estefelé még megálltunk a gmündi Porsche-múzeumnál. Gmünd, édes pici, osztrák város (bőven van belőlük), 1944 és 1950 között Ferdinand Porsche alkotóhelye. Itt gyártották az első „Porsche” névre keresztelt autót, a legendás Porsche 356-ost. Később 44 coupé és 8 cabrio változat született ebből az első típusból. Porsche a Steyr-autógyár fejlesztőmérnöke is volt, azé a gyáré, melynek szombathelyi képviseletét Almásy László Ede vezette a húszas években.( Róla bővebben ld. tavalyi utolsó rejtvényünket.) Érdemes a múzeum honlapját felkeresni, csodálatos modellek láthatók. (www.porschemuseum.at)



A vasárnapi program úgy indult, hogy buszunk hűtővize elfolyt. A javítás alatt kellemes sétát tettünk Millstadtban az ugyanilyen nevet viselő tó partján. Karintiában kb. 200 kisebb nagyobb tó található. A három legnagyobbat (Wörther See, Ossiacher See és Millstatter See) volt szerencsénk látni. A következő pihenőnk egy kis faluban volt, sajnos a nevét nem jegyeztem meg, az Ossiacher See mellett. Itt egy osztrák búcsú kellős közepén találtuk magunkat. Vásár, osztrák népviselet, népi(?) zene, kolbász, sör, bor, szóval volt rendesen, minden, ami egy ilyen alkalomhoz dukál. Délután a Klagenfurttól északkeletre található Brückl városába érkeztünk. Közvetlenül a város határában magasodik Burg Hochosterwitz, Karintia emblematikus vára. A 160 méter magas kúp alakú sziklához felvezető ösvény 14 bástyatornyon halad át. Georg Khevenmüller báró, aki 1571-ben megvásárolta a várat, török támadástól tartva építtette egészen 1586-ig a megerősített kapukat. A török nem vette be a várat. Meg sem támadta. Talán nem is merte!
Ma a vár ritkaságszámba menő építészeti élményt és látványt nyújt. A bástyákról pazar kilátás nyílik. Az „előírt” idő (20 perc) háromszorosa alatt jutottunk fel, mert nem tudtunk betelni a táj látványával. Soha nem hittem, hogy ennyiféle zöld szín létezhet.


Innen már egyenesen jöttünk hazafelé. Sajnos. De már azon töprengünk, hogy jövőre hova menjünk...
Ízelítőül pár kép, melyeket és a könyvtár 1. gépére feltelepített további felvételeket Mórné Tóth Gabriella tanárnőnek köszönhetjük

P.s.:
F.A.Q. # 1: Szállásunk a Mittelstadter See fölött 300 méterre található, igen tip-top kis Gasthausban volt, finom reggelikkel és vacsorákkal.
F.A.Q. # 2: Az út ára „felhasználóbarát” volt.

2009. szeptember 9., szerda

welcome-bejegyzés!



Hősköltemény

*eg
y traktor próbafülkéjében
ültem és vá
rtam hogy eljöjjön értem
egy csokimik
ulásfigurának látszó
alufóliázott
nugátban mászó
molylepkehernyó
bábszínházbáb ,
és levesse a traktorról a ruhát.

leves
helyett is csak köretet kapott
,
körbe lerágta a traktorruhadarabot.

Bemutatom Nektek...


Blogolvasók: Ancsa
Ancsa: Blogolvasók
Idetévedők: Ancsa
Ancsa: Idetévedők
:D

Egy 12/A-s lány, aki újságíró akar lenni.
Mikor megismertem, csak annyit tudtam róla, ő az "Elefánttalpú lány." Mint kiderült, 39-es lába van, és csak azért hívták így, mert állandóan új, kitaposatlan, mindenféle színű és formájú cipőkben jelent meg amik mindig össze-vissza törték a lábát. :)
Most talán kicsit érettebb, de még mindig ugyanaz a bohókás, szeleburdi lány.
Írni fog Nektek, talán bármiről, ami épp eszébe jut. Reméljük, tetszeni fognak az agyszülemények!

Köszöntünk köreinkben, kedves Papp Anna!

Képkönyvtár

A Magyar Digitális Képkönyvtár (kepkonyvtar.hu) a hazai bibliotékákban őrzött képanyagot mutatja be. Eddig csaknem 50 intézmény töltött fel fényképeket, plakátokat, térképeket, okleveleket, kódexeket, metszeteket, képeslapokat és kéziratokat. Lehet keresni témakör, őrzőhely és egyéb szempontok szerint, de akár képösszerakót is lehet játszani. Jó nézelődést!

Mazsolanap







Tanévnyító





B.U.É.K!

Csípős a reggel. A buszon álmos beszélgetések foszlányát hallom, ha megerőltetem a tüdőm, talán még a leheletem is látszik a hideg reggeli ködben. Már megint itt van….
Hát már sosem száll le rólam?? …Újra beköszöntött az ősz.
Mindenki előtt ott lebeg a kép: szálingózó sárgásbarna levelek, színes esernyőkavalkád, meg persze… az iskola. Utóbbit van, aki várja, van, aki nem. Megmondom őszintén, én tartottam tőle.
Negyedik éve koptatom a Nagy Lajos padjait, (néha még firkálok is rájuk, de persze csak ceruzával!) –több-kevesebb sikerrel. Bár még korai, talán ki is emelném „azokat a csodás pillanatokat”: a sikeres dolgozatok megkaparintását, a felsikkantást, mikor kiderült, a kettesnek várt dolgozatra még csillagot is kaptam, a munka eredményét, a felejthetetlen csacsogásokat a büfében (imádunk, Ági néni!) futás tesi órára, átöltözés után futás angolra, töltögetni a handout-okat, nevetgélni a tanárral- nem megijedni!- MATEKÓRÁN!
Ó igen, Rozmán Igazgató Úr! Hogy mennyire hiányzik, az leírhatatlan.
Én az érettségim évét kezdtem meg, sok ezer diáktársammal egyetemben. Vannak köztünk magabiztosak, akik majd büszkén, felemelt fővel állnak A BIZOTTSÁG elé. Direkt CSUPA NAGY BETŰVEL. Mert ők olyan félelmetesek, meg a nevüket sem szoktuk kimondani. Pont, mint Tudjukki a Harry Potterben…. 
A témához visszatérve, vannak még a „nagyonlazák”,akik aztán semmibe veszik az egészet.
A „szimplánlazák”, akik könnyedén veszik a nagy vizsgákat is
A „magolósok”, akik az agyuk teljes térfogatát történelem évszámokkal és matek képletekkel töltik be, meg a „körömrágósok”, akik rájöttek, hogy azért még messze vannak a biztos tudástól- rossz szokásnak mondják, de mit lehet tenni, én is ide tartozom. Van terv, persze, a bizonyos „mindent bele”, ami egyenlőre jónak tűnik. Jól is kezdődik. Vagyis, kezdődött volna. A helyem más lett az osztályban, szégyenszemre utolsóból első padba kerültem. Rákényszerültem arra, hogy mindent megtanuljak, még azt is, ami nem érdekel.
Derhán Tanárnőt idézve „az érettségi szót úgyis többször fogjuk hallani az idén, mint azt, hogy matematika!”
Na persze, az érettségi. Az meg mire jó?
Szegény diák rájön, hogy 3 évet ellazsált, és majd’ beleszakad a pótlásba. Aztán persze mindenki jogra, orvosira megy. Hát én meg média-kommunikációra. 
Szegény elsősök. 8 év után, én mondom, nagy váltás ez. 9A, 9B, 9C.
104 diák, (???) tanár, sok-sok osztályterem. Kémia előadó, fizikaszertár, bioszlabor, médiaterem, informatikatermek, tornaépület, könyvtár, énekterem. Ott még zongora is van. Kis falusi iskolából jöttem, nekem ezek is újdonságot jelentettek.
Túl vagyunk az első héten. Megtörténtek az elsősök beilleszkedésének első mozzanatai. Ismerkedés a diákokkal, az új környezettel, a hatalmas épülettel. Elkezdték gyűjteni a tapasztalatokat.
Átélték a Gólya napot, kötöttek új barátságokat, gazdagodtak közös élményekkel. A tornateremben sportverseny, a könyvtárban irodalmi vetélkedő, az informatika termekben internetezési lehetőség várta a mazsolákat. A helyezések: 1. 9/B, a 2. a 9/C, a 3. a 9/A lettek.
Jó indok volt ez a nap is a kapcsolatteremtésre, de nem csak ezért olyan jó ide járni.
Az elsősök előtt, és előttünk, 12-esek előtt is nehéz év vár. Ők megtanulnak gimibe járni, mi megtanulunk elszakadni tőle. Előttük még ott vannak ezek az évek, mi már búcsúzunk tőlük. Mindannyian igyekszünk mindent a fejünkbe vésni. Ők még órarenddel és térképpel a kezükben keresik a termeket, mi az emlékeknek hagyunk helyet.
Kedves elsősök! Ti még csak ismerkedjetek, tanuljatok, kapcsolódjatok ki! Klassz dolog gimisnek lenni! Használjatok ki minden lehetőséget, zenéljetek, gyertek velünk színházba, könyvtárba, sportoljatok sokat, hogy ne csak az agyatok legyen kordában tartva! Csupa élményben gazdag napot, sikeres tanévet kívánok nektek!
És hogy mi lesz velem? Most épp írtam egy cikket a hazazötykölődő vonaton. 9 hónap múlva pedig .. belevágok. Leérettségizem. Kis lépés a Nagy Lajosnak, de nagy lépés lesz nekem. Remélem, sikerül!


Papp Anna 12/A.

u.i.: A gólyanapról és az évnyitóról készült képek a könyvtár 1. számítógépén is megtalálhatóak!